SCHOOLság

Az iskola békéscsabai újságíró növendékei köszöntenek titeket. Mi a „kis” újságírók elhatároztuk, hogy
létrehozzuk a Schoolságot. Sokat dolgoztunk azért, hogy egy sokrétű és tartalmas lappal lepjünk meg titeket. Első számunkban egyebek mellett olvashattok az önkéntes munkáról, a televíziózásról, valamint rejtélyes történelmi eseményekről. Ezen kívül találhattok a lapban ciki sztorit, rejtvényt meg egy kis humort is. Online is megtalálhatók vagyunk a schoolsag.sob.hu oldalon. Várjuk a következő számba észrevételeiteket a schoolsag@sob.hu-ra.

Üdvözlet: A szerkesztőség

„Ugyan, készítsen már egy szobrot” George Stanley , az art deco tisztes kis mestere 1927 tájékán ezt az utasítást kapta az amerikai filmakadémiától. Mr. Stanley nem volt rest, éjt-nappallá téve szobrott, míg meg nem született bronzbarna babája, karddal a kezében egy filmtekercsen állva. A 33,2 cm magas jövevényt a meghatódott apa még 24 karátos arannyal is bevonta, hogy megkezdhesse „immár kellően flancosan” hollywoodi ámokfutását. A mélynövésű gólem jellemzője a következő: arany bevonat. Szép is az, a legjobb a legjobbak közül, mert ilyenek mellé szegődik a szobor…bár jócskán megkopott futtatása, mikor E.T., a földönkívüli emelte magasba a vézna ujjacskáival. Halványulhatott a nemesfém attól is, hogy Hitchcock soha nem érintkezett vele. Na jó, az arany nem a legek legje, de azt biztos, hogy jó drága, akárcsak a Titanic forgatása, máskülönben az mire kapott volna díjat, 11-et.

A kard. Ez a fegyver, a csapást mérni képes igazság szimbóluma, jóllehet kicsit csorba már Michael Moore elismeréseitől, tudni illik van neki kettő is. Amit a kard eltakar ( köldök alatt ,a combtővel egyvonalban). Na ez a valami tudom, hogy megmozdult, csak ezért volt ez a Halle Berry díjazott, de idén tényleg jobb lehetett - mint színésznő - Blanchett-nél, Marion Cottilard. Az már csak hab a tortán, hogy a szobrocska egy filmtekercsen tapos, méghozzá teli talppal. Hogy nézne már az ki, ha felemelné, mintha valami magasztost, vagy maga elé tartaná…ehelyett tapos rajta, illetve nem is, jobb szó, belelép. A szobor keresztanyja egyébként Margaret Herrick, az akadémia első könyvtárosa volt, aki e kisplasztikát Oscar bácsikájáról nevezte el. Állítólag a szobor rá emlékeztette. Ha ez igaz, biztos verte, vagy valami perverz volt az öreg.

LAJOS CSABA
SZEGED

Amikor nézünk egy műsort a tvben azt gondolnánk, milyen könnyű is lehet egy ilyet elkészíteni. Elmegyünk a helyszínre, leforgatjuk az anyagot, mondunk pár mondatot édesen a kamerába mosolyogva, és már kész is. Tényleg ilyen egyszerű lenne? Egy kedves barátomat, Kiss Beatrixet kérdeztem a háttérmunka nehézségeiről.

– A Csaba Tv főszerkesztőjeként elég nehéz lehet a feladatod. Mégis mekkora felelősség nehezedik rád?
– Elég nagy felelősséggel jár ennek a pozíciónak a betöltése, hiszen emberekkel kell együtt dolgozni, sokszor kell alkalmazkodni hozzájuk. Mindig toppon kell lenni, mindenről információt kell szerezni, képben kell lenni az anyagszerzés miatt. A műsorkészítésnek elméletben és gyakorlatban is össze kell állnia. Nem lesz senkiből elsőre főszerkesztő, rengeteg gyakorlatra és persze rálátásra van szükség. Másrészről azért is nagy feladat, mert ha konfliktus alakul ki a munkatársak között, akkor azt nekem kell kezelni. Krízishelyzetekben segíteni kell az embereken azért, hogy egy ütőképes kis csapattá gyúrjam őket össze.

– Akkor ez egy nagyon összetett munka. Mennyit dolgozol, hogy elkészüljön egy napi műsor?
– 24 órás munka, mivel a hírek nem „alszanak”. Sokszor fordul elő, hogy még hétvégén is dolgozom. Mellesleg munkamániás és maximalista vagyok. Az új helyszínek, emberek és a nyüzsgés miatt pörgős, kitartó és érdeklődő embert kíván meg ez a feladat.

– Milyennek ítéled meg a munkatársakkal való kapcsolatodat? Szoktatok közös programokon részt venni?
– A kapcsolatunk inkább baráti. Úgy gondolom, hogy nem kell ordítani velük. Ez egy értelmiségi munkahely, ahol kulturált emberek dolgoznak, tehát ha kérek, azzal sokkal többre megyek, mintha követelek. Ez a kulcsszó. A csapat összekovácsolása érdekében szoktunk közösségépítő, vicces programokon részt venni. Ilyen volt például a Lecsófesztivál, Kolbászfesztivál, Dinnyefesztivál vagy a Média Kupa, ahol idén miénk lett az első hely.

– Hogyan jellemeznéd a műsorszerkezetet? A séma vagy a változatosság dominál?– A műsorszerkezetre ügyelek, hogy mindennap más legyen. A Csaba Televízió immáron 16 éves, ami azt jelenti, hogy valamilyen szinten kiforrták a műsorok magukat. Vannak fix pontok, ilyen a híradó, amit 19 órára tettünk, azért mert az emberek megnézik a kereskedelmi csatornákon, hogy mi történik a nagyvilágban, viszont érdeklik őket a térségükben zajló események is. Hétfő, szerda, péntek a magazinműsoroké, a többi napon pedig városi, vagy megyei közgyűlési összefoglalóval, illetve fesztiválok tudósításaival töltjük ki a helyet.

– Mennyire érzed közszolgálati televíziónak?
– Ez egy magántelevízió, ettől függetlenül próbálja megtartani az egyensúlyt a kereskedelmi és a közszolgálati adó között.

– Változtatnál-e valamit a jövőben a Csaba Tv-n?
– Sok tervem van, amiket jó lenne megvalósítani. A délelőtti órákban szeretném, ha lennének műsorok a mostani képújság helyett. Olyanra gondolok, mint például diákműsor, vagy mezőgazdasági műsor, esetleg valamilyen civilműsor. Amikor idekerültem, akkor mindent lecseréltem még a bútorokat is, de most úgy érzem, érlelődik egy színesebb, fiatalosabb arculatváltás is.

BIRÓ ZSUZSA
(BÉKÉSCSABA)

Az érettségi vizsgák után fellélegezhetünk, s magunkba szívhatjuk a nyár lángos és Balaton-szagú levegőjét. Igen ez az, amit mi fiatalok ekkor a legnagyobb szabadságnak érzünk… egészen július közepéig, amikor felülkerekedik rajtunk a felvételi láz; vajon felvettek-e minket az egyetemre, főiskolára vagy sem. Számomra nem jelentett különösebb gondot kiélvezni a nyár minden egyes lehetőségét, hiszen tudatában voltam már annak, hogy biztos helyem van. Újságírást fogok tanulni a székesfehérvári School of Business-ben. Természetesen fogalmam sem volt arról, hogy egy ilyen képzés alatt mit, kiktől fogok tanulni, de bíztam benne, hogy talán nem kell hosszú órákat a padban ülni, mert a gimnáziumi négy éve alatt ültem eleget. Nyugodtan kijelenthetem nem kellett csalódnom, sőt! Az elméleti órák mellett hangsúlyt fektettek a gyakorlati képzésre. Különböző tévék, rádiók, illetve újságok szerkesztőségében jártunk, s igazi újságíróktól is tanulhattunk, leshettünk el egy-két „mesterfogást”. A gyakorlatok alatt nem csak a fehérvári médiával ismerkedhettünk meg, hanem kimozdulva a helyi, illetve megyei újságíróéletből betekintést nyerhettünk a fővárosi, illetve országos lapokéba is. Az egyik ilyen budapesti szerkesztőség- látogatás alkalmával nem csupán szakmai ismereteket szerezhettünk, hanem egy spontán indíttatású szociotúra alatt bepillanthattunk a nyolcadik kerület méltán híressé vált részébe is. Így nem csak újságírói ismeretekkel gazdagodtunk, hanem szociológiai ismeretünket is bővíthettük. Amiről eddig csak olvastunk, azt most minden érzékszervünkkel tapasztalhattuk is. A többség az gondolhatná, s talán az esetek nagy részében igaza is lenne, hogy egy kétéves képzés alatt nem tanulhat meg annyit az adott szakmáról, mint mondjuk a főiskola évek alatt. Ez azonban itt, Székesfehérváron nem igaz. Nem állítom, hogy mindent tudunk, mert nem lenne igaz. De ez alatt az idő alatt nem csupán a tankönyvek fölött görnyedve, az iskolapadban zsibbadva próbálták átadni tanáraink a tudást, hanem bedobva a mélyvízbe saját magunkon tapasztalhattuk meg milyen is újságíróként dolgozni, mennyi mindenre kell odafigyelni, s hány de hány órát kell a monitor előtt ülve eltölteni ahhoz, hogy amit az újságban olvasol, rádióban hallasz, az úgy abban a formában, hiteleségét megtartva tájékoztasson. Ebbe az intézményben nem csak az elméleti tudást alapozhattuk meg, hanem a gyakorlatban is tesztelhettük magunkat, hogy valóban alkalmasak vagyunk-e céljain eléréséhez.

HUBER BALÁZS
SZÉKESFEHÉRVÁR

A székesfehérvári School of Business Üzleti Szakközépiskola, újságíró szakos hallgatója vagyok és egy tanulmányi kirándulás élményeit, fogom elmesélni. A műfajismeret tantárgyat oktató tanárunk, Tódor János, az egyik órán feltette a kérdést nekünk, hogy melyik magyar televízió, rádió vagy folyóirat munkájába szeretnénk bepillantást nyerni. Lévén, hogy, az osztály erősen a sport, azon belül is a labdarúgás iránt érdeklődik, kézenfekvő volt, hogy a Sport TV-t szeretnénk meglátogatni.

Néhány hét múlva, miután a tanárunk egyeztetett a csatornával, a vasútállomáson gyűlt össze az osztály, és lelkesen vártuk, hogy végre elinduljon velünk a vonat. Budapesten egy kis metrózás után oda is érkeztünk a tévé épületéhez, majd közöltük a portással, hogy mi járatban vagyunk. Néhány perc múlva meg is érkezett a csatorna két munkatársa, akik mosolyogva és készségesen felkísértek minket egy tárgyalóba. Miután kényelmesen elhelyezkedtünk, egy nagyon érdekes beszámolót tartottak a Sport Tv születéséről, életéről és munkájáról. Sok kérdésre választ kaptunk, például a közvetítési jogokról, a közvetítések menetéről, körülményeiről. Ezután következett a legizgalmasabb szakasza az ottlétünknek. Körbevezettek minket a tévében, és megmutatták a stúdiókat, vágószobákat, kommentátori állásokat. Fantasztikus élmény volt, amikor Korda György helyén, fejhallgatóval a fejünkön pózoltunk, vagy annál az asztalnál ültünk, ahol a focimeccsek szünetében beszélgetnek. Ott trónoltunk, ahol Nyilasi Tibor, Várhidi Péter elemzi Ronaldóék játékát. Hihetetlen érzés volt, és természetesen mindez meg van örökítve fényképeken, és nem kis büszkeséggel mutogattuk másnap a többi iskolatársnak. Irigykedtek is.

BORSOS TIBOR
SZÉKESFEHÉRVÁR

Nagy érdeklődéssel vártam április 16-át. Nyomdalátogatásra készültünk, mi újságírósok. Élt bennem egy kép, nagy és hangos gépekről, hatalmas termekről, és megannyi nyüzsgő emberről. A nagy gép megvolt, hangos is volt, csak éppen a többi hiányzott. Kissé csalódottan léptem be az emberek szeme elől eldugott, kis nyomdába, ami ezután következett, az viszont csupa meglepetés és élmény volt. A békéscsabai 2-es Számú Általános Iskolával szemben ácsorogtak már egy páran, mikor odaérkeztem a szemerkélő esőben. Nem voltunk sokan, de én nem is azzal törődtem. Már számtalanszor jártam a Luther utca ezen szakaszán, de eddig egyszer sem láttam nyomdát. Később megérkezett a két tanárunk is, így elindultunk, és nem kis meglepetésemre egy udvarba mentünk be. Mozi Nyomda – mutatta a felirat a sokat megélt, ütött kopott táblán. A terem, ahova beléptünk, átvette a nyomdafesték szagát. Épp egy román lapot nyomtatott az igazgató, aki fogadott bennünket. Belefogott a mondandójába, de ahogy megfigyeltem, mindenkit az a nagy gép kötött le, ami előttünk tornyosult. Bonyolultnak tűnt, de később kiderült, hogy nem az. Láthattuk, hogyan nyomtatják a lapokat, és megtudtuk azt is, hogy egy óra alatt 4500 lapot készít el. Volt a teremben mögöttünk egy kisebb gép is. 60 év körüli volt, még abból az időből, amikor kézzel rakták és vették ki a lapot a festékes „betűk” elől.

Ezen kívül még sok érdekességben volt részünk az egy óra leforgása alatt. Láthattuk, hogyan készülnek a színes újságok; hogyan állítják össze a lapokat vagy éppen, hogyan lehet a leggyorsabban összehajtogatni kb. 100 újságot röpke 2 perc alatt. Az igazgató mosolyogva csak ennyit mondott: „Elmondom, hogyan működik, mert nem lehet látni olyan gyors.” A nyomtatásnál is ezt mondta, mégis láttuk, mi történik a lapokkal. Érdeklődve vártuk hát, hogy elmagyarázza, hogyan is működik egy ilyen kis szerkezet. Mikor töviről-hegyire elmesélte, hogy mit nem láthatunk majd, bekapcsolta a gépezetet. Nevetés fogott el bennünket. Nem hazudott az igazgató, hiszen olyan gyorsan hajtogatta az újságokat a szerkezet, hogy az követhetetlen volt. Amikor a gép elhallgatott, az igazgató átlépett közöttünk a következő géphez. Ez a gép vágta, választotta el egymástól a könyvek lapjait. Két kézzel lehet csak beindítani, mivel egy embert is kettévágna, olyan éles. A legnagyobb meglepetést szerintem a ma már nem használatos „zseb-fényképezőgép” váltotta ki. Egy optikai lencse, mögötte az egy méter széles és magas, harmonikaszerű „zoom”. Kézzel kellett beállítani mindent: a kép hol helyezkedjen el, a lencse milyen közel legyen a képhez. „Már nincs pénzben kifejezhető értéke, csak eszmei…” – mondta erről a 60 év körüli gépről a nyomdaigazgató. Az óra végén mindenki nevében elmondhatom, hogy izgalmas és érdekes perceket töltöttünk el a békéscsabai Mozi Nyomdában.

MURZSICZ TÍMEA
BÉKÉSCSABA

A nyúl egy igen sokoldalú állat. A kínaiak szerint száz évig él, és mire öreg lesz megőszül, emellett jól ismeri a növényvilágot is, gyógynövényekkel megmentette egy isten életét, aki hálából neki ajándékozta a Holdat. A Holdbéli nyúl attól fogva kis birodalma mezein ugrándozik, herbáriumát bővítgetve, mit sem törődve a szemerkélő meteorokkal, az eltévedt asztronautákkal. A nyuszi mindezeken túl gyerekeket szelídít meg, aranyos, szőrös jószág, kedvesen szuszog az orrával, és – ha biológia tudásom helytálló – az egyetlen emlős állat, aki csokitojást toji. S ha egy velejéig romlott lény (a hentes) megöli, a nyúlpaprikás és a szőrmesapka kizárólagos alapanyagává lép elő. Hogyan is ejthetjük el ezt a remek teremtményt? Hallottam egy történtet, elmesélem. Először is ásunk a határban egy olyan mély gödröt, melyből, ha benne állunk, a fejünk búbja még sapkástól sem látszik ki. Álljunk a gödörbe. A verem peremére helyezzünk egy savanyú almát, kiwi vagy lime is megteszi. Majd várjunk, míg meg nem jelenik szívünk leghőbb vágya… A nyuszkó az almát észreveszi, beleharap, és behunyja a szemét, hogy hú, de savanyú”. Ez az a pillanat, amikor cselekednünk kell. Megragadjuk a hunyorgó tapsifülest, és boldog nyúl tulajként el többé nem eresztjük. Ahogy az ember nyúlra vadászik, úgy vadászik az emberre a közönséges bértollnok. Vermét városok terein ássa, majd a verem kifejezést újságos pavilon névvel cseréli le. Kelepcéjét Kelemen Anna, Győzike, különböző politikusok képével csalizza fel. A szép Anna bájaitól bódult járókelő persze belesétál a csapdába, s a lány idomain – ó fájdalom, csak szemmel – időzve elfelejti, hogy többé már nem birtokolja az önálló gondolat, és a külön vélemény szabadságát. A kedves helyett a harsányat, okos helyett az üres embert, igazságos vezető helyett pedig a hazugot választja. Többé már nem aranyos, különleges emlős- állat, és csokitojás helyett valami szintén barna halom felett éli felszínes és szürke életét. Változatos világát a Holdról még álmában sem látja.
LAJOS CSABA
SZEGED

Beléptem a Békés Megyei Hírlap épületébe. „Jó napot, Szabó Györggyel van találkozóm” – mondtam. Pár percre rá megjelent egy kedves és közvetlen fiatalember. „Gyere, átmegyünk a Beol szerkesztőségébe” – invitált, és előre lépett. Kedves volt, mosolygós. Így kezdődött beszélgetésünk a School of Business volt hallgatójával, aki ma már gyakorló újságíró.

– A Széchenyi István Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskolába jártál. Hogy jött az ötlet, hogy a School of Businessben tanulj tovább?
– A School of Business újságíró szakára egy debreceni kitérő után jutottam. A Debreceni Egyetemen programozó matematikusnak tanultam egy évig, de rájöttem, igazából az nem „fekszik” nekem. A csabai suliba viszont nagyon szerettem járni, a közösség és maga az iskola is tetszett. Az ott kapott szakmai alapoknak a mai napig hasznát veszem, de az üzleti tárgyú órákon tanultak is jól jöttek már többször.

– Tartod a volt osztálytársaiddal a kapcsolatot? Mások is elhelyezkedtek ebben a szakmában?
– Úgy tudom, igen. Néhányukkal neten keresztül tartjuk a kapcsolatot. Van, aki egy magazinnál helyezkedett el újságíróként, van, aki rádiózik, de olyan is akad, aki az óta külföldön dolgozik a média közelében.

– Egy gyulai lapnál is dolgoztál…
– Az iskolai tanulmányaim mellett kezdtem el a helyi hetilapnak, a Gyulai Hírlapnak írni, később külsősként rendszeresen jelentek meg hírek, tudósítások, interjúk.

– Majd a Békés Megyei Hírlap…
– 2004 őszén az Axel Springer Békés megyét választotta ki arra, hogy kísérleti jelleggel elindítsa helyi hírportálját, a Beolt. Ekkor kerültem a céghez. Azóta már kilenc megyében működik a miénkhez hasonló online lap. Szóval már lassan négy éve itt dolgozom, egy kisebb megszakítással.

– Mennyire van beleszólásod a Beol dizájnjába?
– Ahogy a Békés Megyei Hírlap arculata hasonló más Axel Springer megyei napilapok kinézetéhez, úgy a Beol dizájnja is olyan, mint a többi megyei hírportálnak. A fejlesztési kérdésekről leginkább Budapesten döntenek.

– Ugyanazok a cikkek jelennek meg a Beolon, mint a Békés Megyei Hírlapban? – Alapvetően igen, bár egyre több a saját tartalom. Mi is járunk sajtótájékoztatókra, eseményekre. Egy online lap ereje abban rejlik, hogy percre kész. Ha mondjuk, lapzárta után történik valami, az egy nyomtatott lapnál már nem tud megjelenni, csak rá két napra. Nálunk viszont a rendkívüli történésekről akár már öt-tíz perc múlva olvasni lehet, ilyenkor az ügyeletes onlineszerkesztő„megy át” újságíróba.

– Az előbb említetted, hogy kisebb megszakítással dolgoztál a lapnál. Ez alatt mit értsünk?
– Közel egy évet Amerikában voltam, egy luxushajón dolgoztam a Karib-tengeren. Csodálatos helyeken jártunk, ott jöttem rá, hogy az embernek mindig az kell, ami éppen nincs. Ami az első néhány héten még érdekes, egy idő után már megszokottá válik. Letöltöttem a szerződésem, majd hazajöttem.

– Akkor gondolom, az angol nyelv jól megy.
– Mikor kimentem, már beszéltem angolul, legalábbis azt hittem. Az ember ilyen környezetben rá van kényszerítve az idegen nyelv használatára, így hamar belerázódtam. Nyelvvizsgám viszont még mindig nincs, pedig jó volna. Ez ma már elsősorban a lustaság számlájára írható.

– Jövőbeli terveid?
– Jelentkeztem főiskolára, médiakommunikáció szakra. Két elkezdett, de be nem fejezett főiskola után szeretnék végre diplomát szerezni. Jó az, ha az embernek van ebben a szakmában felsőfokú végzettsége, bár a képesség és a gyakorlati tapasztalat legalább annyira fontos.

RUCSKA BEÁTA
(BÉKÉSCSABA)

A „Jani” dobott. A hülyéje, hogy menne a …-ba. És ráadásul, olyan tipikus pasis dumával. Az idióta közli velem, hogy ő nem akar nekem rosszat. Ja, és hogy én vagyok az egyik leggyönyörűbb és legokosabb lány, akivel találkozott, de azért most mégis szakít velem – de hát ezt ki érti? Az egóm, és az önbizalmam a béka feneke alatt van, és még rátesz erre ezzel a hülye dumával. Na meg a másik, hogy ő most csajozni akar – ezt nem tudta akkor, mikor összejött velem?! Tipikus pasi, nem gondolkodik, csak megy a … után. Mindezek után még érezzem jól magam, mert véleménye szerint, ő most nagyon rendes volt velem. Hogyne, tönkre ment egy barátság meg egy kapcsolat, de a lényeg: ő most a világ legrendesebb pasijának tartja magát. Én meg persze egész este bőgők egy ilyen hülyegyerek után. Csoki csoki hátán, másnap találka a barátnővel, szidjuk a férfiakat, és értetlenül állunk az előtt a tény előtt, hogy ezek miként jutottak el a homo sapiens sapiensig a fejlődés útján. A tudósok így hívják a mai gondolkodó embert szaknyelven, tuti, hogy valami hímsoviniszta fickó találta ezt ki, hogy a férfiakat is ebbe a csoportba sorolja. Eljött a hétvége. Látom, hogy majd kiesik a szeme, ha meglát egy csajt, ekkor előjön a gombóc a torokban. NEM, nem megyünk a budiba sírni, összeszedjük magunkat. Ha ő csajozik, akkor én meg pasizni fogok. A szerencse mellém állt, találtam egy helyesnek nevezhető fickót, az egó kezd visszatérni. Most én vagyok a nyeregben, kihúzva, csípőt vadul rázva megyek el előtte, a szemembe sem mer nézni. Ezt már lassan három hete játsszuk, de még nem tudom, hogy mi lesz a vége. Most szombaton is mi volt? A volt pasim (aki már megint részeg) kísért haza, és azt kellett hallgatnom, hogy ő még mindig szeret és megváltozik. Két éve is ezt mondta, még a sörszag sem változott, amit a leheletén érzek. Nekem már csak ez jutott, az alkohollal túlfűtött exemet kell hallgatnom a helyett, hogy szerelmesen csókolóznám végig a hazafele vezető utat.

SIMON HELGA
(BÉKÉSCSABA)

Tartalmas éveket töltöttünk el. És már itt is vannak a vizsgáink. Gyorsan eltelt ez a két év… ez annak is köszönhető, hogy rendkívül jó osztállyá kovácsolódtunk össze, már talán az első itt töltött hét után. A tanárokról csupán annyit árulok el, hogy rendkívül „jó fejek”, főleg azért mert fiatalok… de ez ne tévesszen meg senkit, mert nem hagynak minket pár napnál tovább tanulnivaló nélkül. A légkör így családiasnak írható le. A termünk modern. Ezt bizonyíthatja Nektek az, hogy található egy hatalmas kivetítő benne, egy Full HD televízió, házimozi rendszer, több nyomtató, több DVD lejátszó, és 25 számítógép, ami mind a kényelmünket szolgálja… A mi nagy örömünkre!!! Kirándulások terén szintén „jól állunk”, hiszen tettünk már látogatást kiállításokon (amik érdekesek voltak!), a Jövő Házában, a Nemzeti Bankban, és Egerben is, (ez volt az osztálykirándulásunk). Tanulunk programozást, számítógép hálózatokat, alapismereteket, táblázatkezelést, weblapszerkesztést, sőt, információs rendszereket is tervezünk… de ez nem meglepő, hiszen informatikusnak tanulunk. A gazdasági tantárgyakból is jutott nekünk, közgazdaságtant, marketinget, jogot, pénzügyet és számvitelt is tanulhatunk. Az iskola, mely helyet ad nekünk, rengeteg programot szervez, melyekben mi is részt vehetünk. Táncversenyek, különböző sportrendezvények, színdarabok színesítik a mi itt töltött időnket is. Már nincs sok hátra nekünk, hiszen májusban jönnek a végső vizsgáink, amin igyekszünk jól teljesíteni. Az oktatás 22 éves korig ingyenes. És sok szak közül van lehetőségetek választani. Ha szeretnél még többet megtudni az iskolánkról, látogass el a www.dunakeszi.sob.hu oldalunkra.
VARGA TÍMEA

A nagykállói School of Business Üzleti és Művészeti Szakképző Iskola háromfős diákcsapata 2008. március 7-8-án a Dunaújvárosban megrendezett Ifjú Üzletemberek Országos Vetélkedőjén versenyzett. Iskolánk már 4. éve rendszeresen részt vesz eme különleges versenyen. A diákok által működtetett Illat-Varázs Gyakorló Kft.-t, Csordás Vivien, Tóth Andrienn és Varga Annamária 13. évfolyamos tanulók képviselték. A versenyzőknek egy valós cég működését kellett szimulálni, a versenyfeladatok során pedig szakmai tudásukon túl kreativitásukról is számot adtak. A vetélkedőn a környezettudatos magatartás köré szerveződtek a gyakorlati feladatok. Ennek egyik része volt egy környzetvédelmi pályázat megírása, amiben a nagykállói csapat győzött, elnyerték a legjobb pályázatírónak járó különdíjat. Csapatunk eredményesen helyt állt a megmérettetésben, és nemcsak iskolánk, hanem Nagykálló nevét is megismerték az ország számos területéről érkezett versenyzők.

KELEMENNÉ OROSZ MELINDA
FELKÉSZÍTŐ TANÁR

Sokan éreztük már úgy, hogy problémánkkal egyedül nem bírunk el, valaki meg kell, hogy hallgasson, segítő kezet nyújtson. A Gadara Ház egy olyan alapítvány, mely szakemberekkel és önkéntesekkel karöltve támaszt nyújt krízishelyzetbe került fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Azt vallja, hogy az élet ajándék – nagy szükség van rájuk, ők ezt a gondolatot tettekben szolgálják. Szilágyi Katalinnal, az intézmény vezetőjével beszélgettem.

– Mióta van jelen a Gadara Ház Békéscsabán és milyen szolgáltatásokat nyújt?
– 1994-ben jött létre a Béthel Alapítvány Békésen, ennek jogutódja a Gadara Ház Békéscsabán, ami idén 10. éve működik. Hármas feladatot látunk el. Egyrészt foglalkozunk azokkal, akik valamilyen krízishelyzetben vannak jelenleg az életükben. Ez lehet egy munkahely vagy családtag elvesztése, egy szerelem szétszakadása. A második felhasználói körünk azok, akiknek diagnosztizált pszichátriai betegségük van, például depresszió, pánikbetegség, vagy skizofrénia, és szeretnék lelki egészségüket karbantartani. A harmadik része a tevékenységi körünknek a Kapu program, melynek keretében személyre szabottan segítünk idős embereknek, mozgássérült és mozgáskorlátozott lakosoknak, gyerekeknek a tanulásban. Fontosnak tartjuk a szabadidő hasznos eltöltését, így például kézműves-és filmklubunk várja az érdeklődőket.

– Milyen feladatokat látnak el az önkéntesek?
– Nagyon széles körben tevékenykednek önkénteseink. Ha a szociális segítségnyújtást nézzük, akkor bejárnak az idősek otthonába beszélgetni, kézműves foglalkozást tart két önkéntesünk a békéscsabai Idősek Otthonában. Van, aki kertet rendezni segít, bevásárol, gyógyszereket kivált, alkalmanként csoportosan kisebb takarítást vállalunk. A kórházban az ápolási osztályon és a gyermekosztályon is jelen leszünk. Nemcsak szociális területen tevékenykedünk, korrepetálásban segítenek önkéntes tanítóink és tanáraink.

– Milyen tulajdonságokkal bírjon egy önkéntes?
– A legfontosabb a megbízhatóság és a segítőkészség. A határainkat megtanuljuk, nem segítünk senkit túl, csak amíg a felhasználónak szüksége van rá.

– Bajba jutottakból lesznek segítők?
– Általában akik bajba jutottak, szívesen segítenek azoknak, akik a jelenlegi pillanatban náluk is rászorultabbak. A mi önkéntes programunk is így működik. Hisz a mi önkénteseink is valamikor olyan élethelyzetben voltak, amikor ők maguk is rászorultak volna a segítségre, nekik is jól jött volna a támogatás. S ezért vállalják azt, hogy ha akkoriban nem is kaptak segítséget, legalább ők segítsenek másoknak.

JÓZSA MÁRTA
BÉKÉSCSABA

Szűk folyosón vezetett végig az utam a táborvezető irodájához. „Csak menjen fel a lépcsőn és jobbra az utolsó ajtó”- mondta a biztonsági őr. Előttem egy fekete bőrű férfi, meglepően kedvesen nyitotta ki nekem az ajtót, majd visszább lépett. Az igazgatóval való konzultációm után szintén ismeretlenül köszöntek az albán nők a szobából kinézve. Ezekből a jelekből rá kellett jönnöm, hogy ezek az emberek segítséget és valami újat várnak tőlem. 2007 decemberétől vagyok önkéntes segítő a Békéscsabai Menekült Táborban. Januártól magyart oktatok az érdeklődő migránsoknak, előtte a védett szárny kicsinyeivel és családjaikkal foglalkoztam. Nagy felelőséget vállaltam azzal, hogy önkéntesnek álltam. Nem anyagi vagy egzisztenciális, hanem lelki felelőséget. Annak a sok kisgyermeknek a szemében látni azt a mérhetetlen nagy hiányt, félelmet és értetlenséget, amit a menekülés okozott, nehéz volt elfogadni. Nem sok embernek sikerül elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy a táborban élő emberek nagyon sokfélék, és életkörülményeik, önhibájukon kívül merőben eltérőek a megszokottól. Nekem sem ment könnyen. A szívemben állandóan ott van a tenni akarás, a világmegváltás gondolata, de ez nem egyszerű és végképp nem egyszemélyes háború. Ezért rengeteg toleranciával és kifogyhatatlan kedvességgel segítek elfogadhatóvá tenni az elfogadhatatlant. A Békéscsabára érkező menekült emberek húsz százaléka arab perzsa nyelven beszél, közel harminc százalékuk muzulmán vallású albán és bosnyák. A többi lakó színes bőrű, akik az afrikai kontinensről érkeztek hazánkba politikai vagy más okok miatt.

Nem egyszerű belépni közéjük fehérbőrű, kékszemű magyarként, mert ott én vagyok a kisebbség. Azt kellett leghamarabb elfogadnom, hogy attól, mert ők menekültek és kiszolgáltatottak, még egyenrangúak velem, ezért úgy is kell velük viselkednem. Szerencsére ez könnyen ment, mert nagyon nyitottak és kíváncsiak. Első élményem az volt, hogy az udvaron végigsorakozva figyelt ötven kreol bőrű férfi. Ilyenkor mutatkozik meg leginkább a kisebbségi érzés, de hidegvérrel, nyugodtan mentem be a kézműves terembe, ahova kb. tízen követtek. Többek között afgán, kínai és albán tanulóm is volt. Mindannyian felnőtt férfiak voltak, és nagy figyelemmel kezdték elsajátítani a magyar nyelv fortélyait. A nőknek még akadt tennivalójuk, de az erősebbik nem unatkozott. Ezért van szükség programokra. Meglepetésemre a magyarul tanulás jól bevált. Megállapítottam, hogy sokkal egyszerűbb őket tanítani, mint a magyarokat a saját anyanyelvükre. Ennek legnyomósabb oka az új menekültjogi szabályzás lehet, mely kimondja, hogy 2008. január 1-jétől a békéscsabai migránsokat befogadó tábor csupán egy átmeneti, karanténszerű állomásként fog működni. A frissen érkezőket vagy a régebb óta itt lévő, de státusz híján újra próbálkozókat két hétig a négy fal közé bezárva tartják, kiszűrve az esetleges fertőzéseket. Ezért a feszültség is egyre nagyobb. Sajnálatos, hogy ilyen embertelen módon képesek az elesett külföldiekkel bánni. A forrongó légkört csillapítani hivatott szociális munkások mellett, most én önkénteskedem egyedül a táborban. A néha kellemetlen hangulat miatt megkérdezték tőlem, hogy akarok-e továbbra is ott dolgozni. Természetesen igennel válaszoltam. A szerződésem év végéig szól, addig és azután is számíthatnak rám. Amikor időm engedi, ott leszek, mert szívügyemnek tekintem a menekültek sorsát.

HRABOVSZKI RITA
BÉKÉSCSABA

„Hazára-honra hű gyökérrel,
Megoszthatatlan szenvedéssel,
Megosztott örömmel,reménnyel,
Jöjjetek hozzám zarándokok!”
(Devecseri László)

Mennünk kellene! Átlépnünk a trianoni béke által húzott határt, s elindulnunk, hogy megismerjük régi, nagy hazánkat. Azt a hazát, amit elvettek tőlünk, melyben ma is ott élnek testvéreink. Ott, ahol a magyarságukat úgy kell megélniük a kint maradottaknak, hogy közben megpróbálják eltiporni nemzet tudatukat, s egyre inkább eltűnik a múlt. Gimnazistaként évente akár kétszer is kilátogattam az iskola által szervezett kirándulások alkalmával Erdélybe. Az útvonal sokszor egyezett, ennek ellenére a táj szépsége mindig lenyűgözött, mindig tudott újat adni. A Hargita, a Királyhágó, a Tordai hasadék, a Székelykő gyönyörű látványt nyújt, legyen akár tél vagy nyár. Az ottani magyar emberek nagyon kedvesek, vendégszeretők és örülnek, ha magyar szót hallanak. Ezek az utak számomra a lelki feltöltődést, a kikapcsolódást adták, a rohanó világból egyfajta menekülésként éltem meg. Gyökereimben való hitemet újra és újra próbára tették a körülmények, ugyanakkor hazatérve, mindig megerősítették magyarságtudatomat. A folyamatos kiutazások azonban arra is késztettek, hogy megfigyeljem, hogyan alakulnak át régi magyar városok, melyekben számtalan költőnk, írónk született, élt, alkotott. Ma már mindenütt multik nőnek ki a földből, s ez most már ott sincs másképp. Mindent, ami a múltat idézi igyekeznek eltűntetni és egy nem létező történelmet próbálnak felépíteni. S mindezt végignézik a kint élők. Vajon elgondolkodtál-e már azon, hogy menynyi keserűséget élnek át honfitársaink? Vajon te tudnále így élni? Tudnál-e magyar lenni ilyen körülmények között? Felvállalnád-e, hogy magyar vagy? Ezek a kérdések jutnak eszembe, miközben előszedem emlékeimet. Kint jártam egy héttel azelőtt a népszavazás előtt, amikor mi magyarok elutasítottuk a kettős állampolgárságot. Azt a sok reménnyel teli arcot, amit akkor láttam, sosem fogom elfelejteni. Csak egy darabot akartak visszakapni régi hazájukból, és mi megtagadtuk. Talán ezzel egy olyan lavinát indítottunk el, ami soha vagy legalábbis nehezen visszafordítható. Útjaim során évről évre újból átérezhettem, hogy menynyi harcot kell megvívniuk a kint élőknek, s rájöhettem, hogy valójában nem is a veszteség jelenti a bukást, hanem az, ha feladjuk a küzdelmet, a reményt… Akármi is lesz, mennünk kell! Mindenkit arra biztatok, hogy ha teheti legalább egy hétvégét töltsön kint, hogy egy kis szeletet meglásson abból a világból is.

LKG

Leérettségizünk és azt hisszük, hogy a nehezén már túl vagyunk. Pedig ez nem így van. Akkor kezdődik igazán az élet, akkor indul el a tényleges felnőtté válás. Tudunk még egy kis időt „spórolni” magunknak a továbbtanulással. Sokat számít, hogy hol, milyen körülmények között, milyen légkörben folytathatjuk tanulmányainkat. Az, hogy egy adott közegben, hogy érezzük magunkat rendkívül befolyásolja teljesítményünket. Így nagyon fontos a megfelelő iskola kiválasztása. A School of Business Székesfehérvári intézményébe tanulok irodavezetői szakon. Úgy érzem, jól döntöttem mikor ide jelentkeztem. Általános, sőt, még középiskolában is remegő lábakkal lépjük át az iskola küszöbét. Azt gondoljuk, hogy ezt le lehet győzni, ki lehet nőni, de ez nem így van. Minden ember fél az újtól, az ismeretlentől. Első nap bennem is volt félelem. Féltem mindentől. Most már csak nevetek magamon, hisz nem volt mitől félni. Amit vártam az iskolától, azt megkaptam, sőt, többet is. Örülök, hogy ezt az intézményt választottam. Kollégiumban sok iskola diákjai vannak. Nem mindenki találta meg azt a helyet, ahova szívesen jár, ahol azt és úgy tanulja, ahogy szerette volna, vagy az iskola környezete nem megfelelő. Nekem szerencsém van. Olyan helyen tanulhatok ahova szeretek járni, ahol olyan tudásanyagra teszek szert, amire szükségem van a munkában, a világban. Ebben sokat segítenek tanáraink és az iskola felszereltsége. Bármikor igénybe lehet venni az iskola könyvtárát és korlátlan Internet hozzáférés áll rendelkezésünkre. Nem igazán tudom, hogy a munkaerőpiacon el tudok-e helyezkedni ezzel a végzettséggel. Őszintén szólva még nem is áll szándékomba belépni a dolgozó felnőttek táborába. Szívesen maradnék egy diák, aki a felnőtt kor bejáratánál áll. Mindenképp szeretnék még tanulni. Vannak terveim, de még nem rajzolódtak ki teljesen. Az is lehet, hogy koptatom tovább az iskolapadot, és elvégzek még egy szakot. Más intézménybe nem mennék, nekem a School of Business bevált. Mikor befejeztem középiskolai tanulmányaimat, nem hittem volna, hogy találok egy olyan iskolát, ahova kötődni fogok. Tévedtem. Itt is sok dologgal gazdagodtam. Megismertem új embereket, mindenkitől tanultam valamit. Tanáraink bevezettek a tananyagba, de ezen kívül útmutatást is adtak az élethez. Csak 1 év volt, de ez alatt az 1 év alatt gyarapodott a tudásom, szélesedett a látóköröm, megismertem Székesfehérvárt és jó emberek barátságára tettem szert. Örülök, hogy megtaláltam ezt az iskolát, ami segített, hogy közelebb kerüljek elképzeléseim megvalósításához.

BOGNÁR KATALIN
IRODAVEZETŐ, SZÉKESFEHÉRVÁR

Általánosságban iskolánkról
Iskolánk az olai városrészben található. Érettségire épülő képzéseink közül mindenki megtalálhatja a legmegfelelőbbet. A tanítást szakképzett oktatók végzik főállásban, vagy óraadóként. A tanárokon és az igazgatón kívül 5 fős személyzet dolgozik az intézményben. Az iskola modern technikai berendezésekkel, számítógép termekkel rendelkezik. Az újdonságokról, óraváltozásokról a diákok a faliújságról is értesülhetnek.

Idegenforgalmi technikus szak
A 2 éves képzés a 2007/2008-as tanévben indult el utoljára ilyen formában. A második év végén a tanulók technikusi vizsgát tehetnek, melynek előfeltétele egy középfokú C típusú nyelvvizsga, valamint egy szakdolgozat leadása. A nyelvvizsga követelmény miatt a nyelvoktatás fontos szerepet kap, ami hasznos, hiszen napjainkban elengedhetetlen legalább egy idegen nyelv ismerete. A képzés során a diákok megismerkednek az egyre jobban fejlődő turizmus világával. Az oktatók a gyakorlatban is a szakmában dolgoznak, illetve nagy szakmai ismeretekkel rendelkező tanárok. A gyakorlati képzés utazási irodákban és szállodákban valósul meg, többnyire heti egy alkalommal és a tanév során néhány hosszabb, egybefüggő időszakkal. A 2 év során a diákok átfogó képet kapnak a szakmáról. A sikeres vizsga után idegenforgalmi területen helyezkedhetnek el a tanulók.

Németh Erzsébet 14.C
Szeretek az iskolába járni, mert a hangulat családias, a tananyag érdekes. Szerintem az idegenforgalmi földrajz a legfontosabb tantárgy, más országok, kultúrák megismerése hozzátartozik az alapműveltséghez. Idegenvezetés során megismerhettem Zalaegerszeg és lakóhelyem történetét, idegenforgalmi látványosságait. A gazdasági számolások az élet több területén is hasznosak, de egyben nehezek is. A gyakorlat során a legfelkapottabb üdülőhelyeket ismerhettem meg, helyi és országos idegenforgalmi vásárokra jutottam el. Óraadónk vezetésével részt vettünk Budapesten az Idegenvezető Világnap ingyenes városnézésein. Szakdolgozat készítésnél elmélyülhettünk 1-1 témában.

Pető Judit 14.C.
Az iskolával meg vagyok elégedve, elvárásaimnak teljesen megfelel. A tanárok segítőkészek, mindent megtesznek, hogy teljes képet kapjunk a turizmus világáról, valamint a szakdolgozat megírásához sok hasznos anyagot kaptam, amelyet a későbbiekben is hasznosítani tudok.

ZALAEGERSZEG

A fogantatás pillanatában megkezdődik a gének kicserélődése… spontán vetélés. A kromoszóma eltérések és a méhfejlődés rendellenességei a leggyakoribb okok, amiért a nők elvetélnek. Nem azért, mert a várandós anya valamit megtett vagy nem tett meg, hanem a puszta véletlen miatt. Nem azért, mert alkoholt vagy pasztörizálatlan tejet ivott, vagy nem szedett folsavat. Biztosan nem azért, mert nemi életet élt, vagy keveset pihent. Akár egész nap az ágyban feküdhet a terhesség kezdete óta, akár minden nap sokat mozoghat, mindez nem változtat a dolgon. Egy Ő, egy a sok közül mesél a nők rémálmáról: a vetélésről.

– Hány éves voltál, mikor úgy döntöttél, hogy gyermeket szeretnél?
– 20 évesen mentem férjhez, igazi nagy szerelem volt, rögtön szerettünk volna gyereket. Egy évi sikertelen próbálkozás után mentem el orvoshoz.

– Milyen vizsgálatokra küldtek, kaptál- e valamilyen kezelést?
– Teljes kivizsgálásra küldtek, kontrax anyaggal nézték meg a petevezeték átjárhatóságát, megmérték a méh nagyságát, de mindent rendben találtak. Először hormonkezelést, majd gyógyszeres kezelést kaptam, s két évre rá estem először teherbe. Majd 3-4 ilyen következett, mindegyik közel három hónapig tartott.

– Hogyan vetted észre, hogy elment a magzat, testileg éreztél fájdalmat?
- Igen, borzasztó, görcsös fájdalmat éreztem. Az egyiknél úgy vettem észre, hogy a wc kagylóban egy közel 10 forintos nagyságú gumót láttam.

– Mi történt ezután, újabb kivizsgálások jöttek?
– Elküldtek Szegedre, ott injekciót kaptam minden hónapban. Terhes maradtam, de a magzat elhalt. Mivel rásült a méhfalra életveszélyes állapotba kerültem. Az orvosok nem tudták, hogy sikerül-e kikaparni, vagy el kell távolítani az egész méhemet. Végül egészségügyi kaparással sikerült eltávolítani a magzatot. Ezek után azt javasolták, hogy három évig ne próbálkozzak.

– Lelkileg mennyire viseltek meg a történtek? A házasságod bírta ezeket a megpróbáltatásokat?
– Nagyon megviselt. A házasságom megromlott, mivel a férjem nem tudta elképzelni, hogy gyermek nélkül éljen. Magamba fordultam, kerültem az embereket, főleg a gyerekeket. Az összeroppanás szélén álltam, nem éreztem magam teljes értékű nőnek. Azután mégis sikerült megint teherbe esnem. Ekkor úgy nézett ki, hogy minden rendbe jön és boldog házaséletet élünk, de három hónap után újra megtörtént. Megállapították, hogy a férjemtől nem lehet gyerekem, mivel a fogantatás után a szervezetem ellenanyagot termel. 10 év házasság után elváltunk. Harminc évesen elkönyveltem magamba, hogy nekem nem lehet gyerekem.

– Próbálkoztál örökbefogadással?
– Igen, de mivel egyedülálló voltam, nehezen kaptam volna esélyt, így lemondtam róla. Minden szeretetemet a testvérem lányának adtam.

– Utána voltak komoly kapcsolataid?
– Igen, kettő komolyabb, de ott sem sikerült teherbe esnem. Harmincnyolc éves voltam, mikor megismerkedtem egy férfival. Elmondtam neki, hogy nekem nem lehet gyerekem, így nem védekeztünk. Három hónap után a kollegáim szóltak, hogy menjek el orvoshoz, mert valami megváltozott rajtam. Azt hittem a változókor jelei, mivel elmaradt a menstruációm. Hányingert, rosszullétet nem éreztem, nem is gondoltam arra, hogy terhes vagyok. Az orvosok nem akartak hinni a szemüknek. Másnap azonnal be kellett feküdnöm a kórházba, mivel veszélyeztetett terhes voltam.

– Hány olyan pillanat volt, amikor veszélybe került a baba?
– Egyszer, hat és fél hónaposan befordult, megvált a méhlepénytől. Az orvosok mindent megtettek, sokáig úgy kellett feküdnöm, hogy a lábam magasabban volt, mint a fejem, nem volt szabad vízszintesen feküdnöm… Kilenc hónap küzdelem után, háromnapos késéssel, -a szülészeti osztály babájaként, császármetszéssel, 3 kiló 80 dekával és 57 centivel a világra jöttem!

SHD

Kedves szobatársammal szerettünk a városban sétálni, amikor minden olyan nyugodt volt. Kikértük a kimenőnket, beültünk egy közeli kocsmába és ott megittunk pár boros kólát, hogy valami melegen tartson a hideg téli éjszakában. Elindultunk, hogy a még ismeretlen kis utcákat bejárjuk. A kedves szobatársat mindig a legjobb pillanatban hívja a természet. Mondtam, hogy bírja még egy kicsit, hátha találunk egy mulatót, ahol pisilhet. Bírta is szegény még egy darabig, de az első szimpatikus villanyoszlop mellett körülnézett, és miután látta, hogy nem jön senki lekuporgott, és elvégezte dolgát. Hűségesen várakoztam mellette, és lestem, hogy jön-e valaki. Hirtelen a nagy semmiből felbukkant egy autó, kivilágította a fenekét, megállt, és az éppen dolgát végző szobatárs felpillantott. Gyanús kék betűket láttunk. Összeszedtük: RENDŐRSÉG. Életemben nem láttam még embert, aki olyan gyorsan felrántja a nadrágját.

Mit kell tenni ilyen esetben? A következő forgatókönyv szerint járjunk el:

1. Ártatlan, ma született bárány arcot vágni.

2. A napszaknak megfelelően üdvözölni a rend őreit.

3. A kedves biztos urakat meggyőzni arról, hogy nem ide valósiak vagyunk, és csak látogatóba jöttük.

4. Készségesen felajánlani személyes iratainkat ellenőrzésre.

5. Arra a kérdésre, hogy miért éppen ott végezete el a dolgát, azt válaszolni: Mivel először járunk ebben a városban, nem tudtuk, hogy hol találunk egy nyilvános WC-t vagy kocsmát.

6. Ártatlan mosollyal megvárni, míg a papírokat ellenőrzik.

7. Rácsodálkozni a száz méterre lévő Stella Artois feliratra.

8. Az ilyen esetben elővett idióta rendőrviccen csak mosolyogni.

9. Megígérni, hogy soha többé nem fordul ilyen elő.

10. Megköszönni a megértésüket.

11. A semmiből előbukkant rendőröktől elköszönni.

12. Megvárni, míg tisztes távolságba kerülnek.

13. Kiengedni a már fojtogató kacagást.

Ezt a forgatókönyvet ajánlom a hasonló helyzetbe kerülőknek is.

TURBUCZ IBOLYA
BÉKÉSCSABA

Hazafelé tartva a buszon ülve, átszelve Székesfehérvárt elgondolkodtam, hogy – mint végzős újságíró szakos diák – mit is kaptam ebben a két évben az iskolámtól? A kezdő napok jutottak eszembe. Amikor a város forgatagából a School of Business kapujába értem, egy ismerős arc fogadott, az iskola titkár. Megnyugvással töltött el, és éreztem, jó helyen vagyok. Izgatottan vártam az órákat, vajon mit is fogok itt tanulni? Aztán a kollégiumba menet ráébredtem, mennyire más a média, mint ahogy először gondoltam. Már az első nap tele voltam új információkkal, élményekkel, amelyek mély benyomást tettek rám. A legmegkapóbb az oktatási rendszer sajátossága volt, mert az elméleti ismeretek szervesen összekapcsolódtak a gyakorlattal, ezáltal könnyebben tudtuk elsajátítani a szakmai fogásokat. Már az első hónapban részt vehettem egy sajtótájékoztatón, ahol elleshettem a „nagyok” (újságírók, szerkesztők) fogásait, amit majd a későbbiekben felhasználhatok. Mindezek megkönnyítették a szakmai záróvizsgámra történő felkészülést. Mit jelentett még számomra a sulim? A közgazdaságtan tanárom egyik mondata fejezte ki a legtalálóbban: „Családias légkörben tanulunk, éljük mindennapjainkat.” Boldoggá tett, hogy ilyen emberközeli iskolában tanulhattam, és remélem, sikerül majd jó újságíróvá válnom, hogy büszkék lehessenek rám mindazok, akik áldozatos munkájukkal ebben segítettek.

SÜLE VIKTÓRIA
SZÉKESFEHÉRVÁR

Iskolánk székhelye Székesfehérvár városközpontjában található. Osztályunk nagy része vidéki, ezért nekünk fontos volt az, hogy az iskolánk közel legyen a buszpályaudvarhoz, hiszen akár 5–10 perc alatt is elérhetjük buszainkat vagy órakezdéseinket. Az iskolától egy lépésre pékség várja az éhes diákokat, amennyiben füzeted lapjai vagy esetleg tollad kifogyóban van a papírboltot is megtalálod a közelben. Az iskolánk épülete jól felszerelt. Itt gondoltak a diákok ,,testedzésére” is, mivel sok lépcsőfokot meg kell mászniuk, mire végre tanulhatnak. Ebben az intézményben viszonylag kis létszámú osztályok vannak. Kezdetben mindenki jelen volt az órákon, azonban a létszám jelentősen csökkent a második félévtől. Tanáraink mindig segítőkészek, kérdéseinkkel bármikor bátran fordulhatunk hozzájuk. Valószínű, hogy a következő tanévben is ebben az iskolában maradunk, hiszen érdekel minket a protokoll és utazásügyintézői szak. Személyes barátságok nem nagyon alakulnak ki. Ez az idő ahhoz kevés, hogy közel kerüljünk és szabadidőnket is együtt töltsük. Ennek ellenére jó az összhang.

HAÁSZ ENIKŐ– DEÁK MÁRIA

Minden kérdést olvasson el figyelmesen. Válaszoljon az összes kérdésre. Munkaidő 45 perc, amiből 10 már letelt.

FILMMŰVÉSZET

Írjon forgatókönyvet az Anjou-ház életéről majd forgasson ebből rajz- vagy rövidfilmet (max. 351 kocka).

SZÁMÍTÁSTECHNIKA

Írjon BASIC nyelven egy grafikus alapú multi-task operációs rendszert, amely kivédi a Windows 98 potenciális hibáit.

VALÓSZÍNŰSÉGSZÁMÍTÁS

Abakusz segítségével határozza meg min. 99,24167%-os konfidenciaszint mellett a jövő heti lottószámokat.

PEDAGÓGIA

Oktassa ki vizsgáztatóit.

KÉPZŐMŰVÉSZET

Hozza létre a Parlement épületének 1:1 arányú modelljét a fiókban található 3 csomag gyurma segítségével. Ügyeljen az épület belső részeinek kidolgozottságára.

Két egyetemista beszélget:
– Mi van a barátnőddel?– Szakítottunk.– Miért?
– Egyik este felhívtam, kérdeztem, hogy mit csinál? Képzeld, azt mondta, hogy ágyban van, és két ismeretlennel birkózik…

Az iskolai előadáson odahajol az egyik szülő a másikhoz:
– Maga szerint az a gyerek a bal oldalon fiú, vagy lány?
– FIÚ! Méghozzá az én kisfiam!
– Jajj, elnézést, nem tudtam, hogy Ön az anyja!
– Az APJA vagyok!

Megy a szőke 21-gyel. Megállítja a rendőr:
– Csókolom, miért megy ilyen lassan?
– Mert az volt kiírva, hogy itt 21-gyel kell menni.
– De az az út száma!
– Ja, majd legközelebb gyorsabban megyek!

– Mondja miért ülnek olyan mereven az utasai?
– kérdezi a rendőr.
– Most kanyarodtunk le a 262-es útról…

– Nos, a gyerekéről egyetlen pozitív dolgot tudok elmondani.
– Mi az?
– Hát… az osztályzatait elnézve biztos vagyok benne, hogy nem szokott puskázni…

– Hogy hívják a magányos egérmutatót?

– Robinson Cursor!

– Mit csinálsz ha tizedszer fagy le a gép?

– Control alt cipőtalp!

– Mit csinál a netező rab a börtönben?

– Letölti a büntetését!

– Mit kiabál a fuldokló informatikus?

– F1!!! F1!!! F1!!!

– Mit csinál a rendszergazda a titkárnővel?

– Egy új felhasználót!

Hideg téli napokon mi is melegíthetné jobban fel egy átfagyott kollégista szívét, mint egy-két pohárka vodka. Az igen alacsony költségvetésből élők összedobják amilyük van, hogy a csütörtöki koleszbuli hangulata megalapozott legyen. Így is tettünk egy páran. Mivel a szórakozóhelyre nem lehetett alkoholt bevinni, a közeli parkban elfogyasztottuk a melegítő nedűt, majd elindultunk, mivel a lábunkban már éreztük a boogeet. Amint odaértünk megtámadtam a női mosdót. Mit sem sejtve a középső WC-be mentem be. Magamra zártam az ajtót és ügyet sem vetettem a furcsa csörrenésre. Nyugodtan elvégeztem a dolgom, de az ajtó nem nyílott ki, hiába csavargattam a gombot, majd egy erősebb próbálkozás után a kezemben is maradt. Eszembe jutott a csörrenés. Kikukucskáltam az ajtó alatt, a falnál megpillantottam a gomb másik felét. Nem értem el. Gondoltam, várok egy kicsit, hiszen a női mosdóban mindig sürgés-forgás van. Eltelt egy pár perc és még mindig feltűnően nagy volt a csend. A haditerv el is készült a várakozás alatt. Felállok a WCre, onnan a papírtartóra, átmászok a másik WC-be, és onnan kisétálok, mintha semmi sem történt volna. Szóval kagylóra fel, egyik lábat a papírtartóra. Miután az a műanyag vacak irdatlan nagyot reccsent, ez a tervem is füstbe ment. Azért megnéztem, hogy a mellettem lévő kagylókon vajon ücsörög-e valaki. Mivel sehol egy lélek, úgy gondoltam, nekiugrok az ajtónak, az kipattan a helyéből, és már szabad is vagyok. Azon a húsz centiméteren, amin neki lehetett szaladni nekiugrottam, de az ajtó meg sem mozdult. Utolsó gondolatom volt, hogy felhívjam a kint várakozó barátot, hogy szabadítson ki. Valószínű, hogy a hangos zene miatt nem hallotta, hogy csörög a telefon. Úgy tíz perce várakozhattam, amikor két lány végre megjelent, kiszabadítottak. Arcomat eltakarva megköszöntem nekik, és arra a kérdésre, hogy mióta vagyok benn, csak annyit válaszoltam “Ó csak egy-két perce.”

TURBUCZ IBOLYA
BÉKÉSCSABA

A Vésztői Sérült Gyermekekért Egyesület elnöke, Berke Istvánné otthonában fogadott egy röpke interjú elkészítésére. A beszélgetés meggyőzött arról, hogy munkásságuk, cselekedeteik nem hétköznapiak, nevezhetjük akár “emberfelettinek” is.

– Mikor és milyen céllal alakult az egyesület?
– 1992-ben hoztuk létre az egyesületet. Abban az időben, a Vésztőről elszármazott diákok egy érettségi találkozó alkalmával úgy gondolták, hogy a Vésztőn élő különböző fogyatékossággal született, sérült gyerekeknek segítsenek a családban nevelésben. Jelenleg 32 tagunk van. Eleinte még felvilágosításokkal, tájékoztatókkal, hétvégi szabadidős programokkal tették nyitottabbá a saját világukat a külvilág előtt.

– Miért látták úgy, hogy önszerveződésből már jóval többet kell biztosítaniuk a családok számára?
– Részben, mert a környéken nincs effajta szolgáltatás. Mindezek mellett igény merült fel egy állandó hely kialakítására, és a mindennapos terápiás szolgáltatások elvégzésére is. Ezért megkerestük a helyi önkormányzatot, az orvosi szakértői bizottságot, a helyi általános iskolát, hogy valamilyen módon szélesítsük, vagy legalábbis növeljük az igények kielégítését. A helyi általános iskola alapvetően foglalkozott, és foglalkozik külön speciális tagozatban az enyhe és középsúlyos gyermekekkel, fogadja és támogatja is őket az iskola.

– Döntő többségben nyernek a pályázataik, vagy akad elutasított is közöttük?
– Többségben sikeresek vagyunk, mivel már több, mint 10 éve írjuk a pályázatokat, ezért már van egy olyan mag, amiből tudunk meríteni. Nemrégiben egy OFÁ-s pályázat által sikerült felvennünk egy dolgozót is, aki a napi adminisztrációs teendőket elvégzi, segíti munkánkat. Ha egy nagyobb projektet készítünk, akkor mi összeülünk, és tudásunknak megfelelően elkészítjük a pályázatunkat. Vannak külső támogatóink és segítőink is.

– Milyen terápiás kezelésekkel segítik a gyermekek fejlődését?
– Elsősorban az önállóságra nevelés, fokozatosság, rendszeresség, komplexitás, játékosság segítségével könnyítjük saját munkánkat. Foglalkozásaink közé tartozik a gyógytorna, a mozgásos zeneterápia, úszás és lovas terápia. A gyerekeket hordjuk Békéscsabára, a Lovastanyára, orvoshoz, gyógymasszőrhöz, ideggyógyászhoz. A finom motorika és az értelmi képességek fejlesztését szolgálja az agyagozás és a szövés.

– Milyen feladatokkal foglalják le a fiatalokat?
– Foglalkozásaink keretében szövéssel, üvegpréseléssel, állat- és növénytermesztéssel, parkgondozással foglalkoznak a fiatalok, de ez mind része a terápiának, ami önállóságra neveli egyesületünk tagjait.

– Mit kell tudni a lakóotthonról?
– 16 éves kortól kerülhetnek be a gyermekek Vésztőre, a Toldi u. 9/B szám alatti felújított házba. Valamennyi térítési díjat kell fizetniük a családoknak, de ez nem nagy összeg. Figyelembe vesszük, hogy az itteni fizetések nem olyan összegűek, és a segélyek is alacsonyabbak. Kapjuk az állami normatívát a gyerekekre, így könnyebb a családok számára is.

– Mik a jövőbeli terveik?
– Szeretnénk, ha a jövőben a Csillagház lakóotthon – amelyben 8 fiatal élhet élete végéig – munkahelyet biztosíthatna. Remélhetőleg a 2006. január 1-vel beindított Támogató Szolgálatunk a környező településeken élő rászorulók életét pozitívan befolyásolja, mivel nemcsak Vésztőről, hanem Szeghalomról, Bélmegyerről, Békésről, Okányból, Csökmőről is vannak kis betegeink..

Aki adója 1%-át ennek az egyesületnek kívánja felajánlani, megteheti a 18370360-1-04–es adószámra hivatkozva. A Vésztői Sérült Gyermekekért Egyesület elérhető: telefon, fax: 06-66/476 740 vagy e-mailen: serultgyerekek@freemail.hu

LINGURÁR TÍMEA

BÉKÉSCSABA

Ki hinné, hogy megint elmúlt egy esztendő. Már 12 éve, hogy megnyitottuk iskolánk kapuját.Ki hinné, hogy nemrég gyűltünk össze azért, hogy elkészítsük az új tanév órarendjét, hogy rendeljünk új táblát, hogy egyeztessük, kire milyen feladat vár azért, hogy most a szakmai vizsgák közeledtével elmondhassuk, vagy inkább megkérdezhessük magunktól, de elsősorban Tőletek, hallgatóktól: megtettünk vajon mindent azért, hogy Ti, akikért vagyunk el tudjátok végezni feladatotokat, hogy eligazodjatok ebben a zavaros kesze- kusza világban, hogy kaptatok-e tőlünk oltalmat, hogy meg fogtok- e bennünk ismerni majd pár év múlva az utcán babakocsit tolva, vagy éppen egy fontos pozíciót betöltve el meritek- e mondani, ha szóba kerül az iskola: én oda jártam. Meritek- e majd vállalni, hogy „Businessesek” voltatok egykor?! Remélem a sok megfogalmazott kérdésre több lesz az igen, mint a nem. Mi fel tudjuk majd sorolni a neveteket ha szóba kerül ez a tanév, hogy majd amikor évek múlva irattárat pakolunk, tudni fogjuk melyik név mögött ki van. Ebben a világban, ahol már mindenkinek azonosítója van, számok, betűk, jelek, mi igyekeztünk nem így kezelni benneteket higgyétek el. Ha néha nem sikerült mosollyal, türelemmel felétek fordulni, ne erre emlékezzetek kérlek benneteket, hanem arra mikor biztatva, minden tőlünk telhetőt elkövetve igyekeztünk megmutatni nektek a „végtelen tengert” minden szépségével, titokzatosságával együtt. Kívánok nektek ebben az élethosszig tanulást hirdető évezredben erőt, hogy meg tudjátok őrizni magatokban az értéket, az emberséget. Ne akarjatok a sok közül csak egy lenni, akarjatok mindig magatok maradni, de úgy, hogy ne másokon átgázolva érvényesüljetek! Köszönjük nektek, hogy minket választottatok, hogy mi adhattunk szakmát a kezetekbe, hogy rövid időre részesei lehettünk életeteknek. Ne felejtsétek el, kérlek benneteket, hogy szorítottuk végig a kihúzott tételektől a feleletig tartó időt értetek. Értetetek, magatokért kíván nektek az összes School of Business iskola hosszú, boldog, sikerekben gazdag életet!

EGY AZ ISKOLÁBAN DOLGOZÓ EMBER A SOK KÖZÜL…